Gyurcsány

 Ismét kimutatta, hogy mi a véleménye a magyarokról.

Felhévizy Félix munkájából adódóan rendszeresen követi a közéleti eseményeket, figyeli a politikusok megszólalásait. Éppen az elmúlt héten szólt a jegyzete arról, hogy a baloldali politikusok milyen önsorsrontó módon kommunikálnak. Szóban is, és természetesen a ma oly divatos közösségi médiában is. Kizárólag a saját közönségükhöz szólnak, nekik tetsző dolgokat posztolnak. Van azonban a baloldali politikusok között egy kivétel, őt Gyurcsány Ferencnek hívják. Ő az a politikus, aki még a saját közönségének a szimpátiájára is magasról tesz. Mégpedig azért, mert annyira szereti önmagát, annyira el van ájulva saját magától, hogy úgy érzi, neki mindent szabad. 

Meg van róla győződve, hogy amit ő mond, vagy éppen a Facebook-oldalára kiposztol, annak a szövegnek minden egyes betűje aranyból van. Az sem riasztja el ezektől a posztoktól, hogy a legtöbbnek semmi értelme, vagy pedig teljesen kusza gondolatmenetet követ. 

Ennek a valódi okát kár lenne boncolgatni, sokan sokfélét írtak már a DK-vezér viselt dolgairól. Néha azonban olyan szöveg is kikerül a kezei közül – már ha nincs neki is olyan házi írója, mint Virág elvtársnak A tanú című filmben –, ami iróniába foglalva ugyan, de a valódi értékrendjét és igazi véleményét tárja elénk. Ilyen poszt került ki a napokban Gyurcsány közösségi oldalára, néhány gondolat a meglehetősen hosszúra sikeredett posztból:

„Utálom a komcsikat. Ezek is komcsik. Mindegy, hogy mikor születtek, mit tesznek, mit gondolnak, mert ezek Kun Béla és Rákosi utódai. Aki komcsi volt, az is marad. Akinek az apja komcsi volt, ő is az. Akinek a nagyapja, az annál inkább. […] Mi vagyunk a jelen és a jövő. Uralkodásra teremtettünk a Szűzanya segedelmével. Miénk István, és miénk Koppány. Mi négyelünk és minket négyelnek. Ilyen a magyar sors. […] Magyar vér, magyar gondolat, magyar lélek, magyar sóhaj. Mi egyszerre sóhajtunk. […] Aki defetista, az elbukik, a magyar pedig győzelemre született. Ne mondd, hogy rossz iskola. Mi jó magyarokat nevelünk. Ahol Püthagorasz háromszöget látott, ott Wass Albert a magyarság egyetemes nagyságát látta és mutatta meg nekünk.”

Kemény gondolatok a bukott miniszterelnöktől. Itt aztán van minden. A szövegben Ferenc úgy kritizálja a jobboldalt, hogy meglehetősen ügyetlenül, magát fiktív módon jobboldalinak ábrázolva tesz nyilatkozatot számos kérdésben. De pont ennek a viccesnek, frappánsnak szánt megjelenítési formának köszönhetően egy hatalmas pofonba szaladt bele. 

Hiszen ebből a posztból kristálytisztán kiderül a magyar emberekről, a magyarságról alkotott véleménye. A magyar szót következetesen negatív képzettársítással használja. Magyar vér, magyar gondolat, magyar lélek, magyar sóhaj, a magyar győzelemre született s a többi, de még a Szűzanya és Wass Albert is felkerült a képzeletbeli céltáblájára. Minden, ami a véleménye, értékítélete szerint egy jobboldali embernek fontos lehet. Láttunk már ilyen fokú magyarellenességet a liberális, baloldali íróknál, jelesül Spiró Györgynél: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból […]”.  

Úgy látszik, elérkezett Gyurcsánynál is a pillanat, amikor úgy érezte, hogy írásban is bele kell rúgni a magyarokba, nem volt elég 2006-ban a lovasroham és a vérfürdő Budapest utcáin.

Mindenesetre ezzel a posztjával Gyurcsány nem szerzett új szavazókat, sőt talán még a régieket is elveszítette, mert az ő véleménye pont az ellenkezője annak, amiket leírt, hiszen ironikusan jobboldali szemüvegen keresztül használta a mondatokat. Tehát a valódi véleménye szerint a komcsik igenis jók és különben is a magyar vesztesnek született. Ejnye Feri, semmiből sem tanulsz? – gondolta magában Felhévizy és leemelte a könyvespolcáról Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című regényét és elolvasta megnyugtatásképpen az egyik örök érvényű gondolatát, hiszen így is lehet gondolkodni a magyar hazáról: 

„Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!”