bulvár

 A bulvár, mint fogalom, a mai, média által irányított világ előtt is létezett. Alapja akkor és most is, az emberek pletykák iránti vonzódása.

Már azok az ókori falfirkák is bizonyos mértékig ide sorolhatók, amelyekben ismeretlenek leplezetlenül, sokszor megbízásos alapon ábrázolták híres, közismert emberek magatartására vonatkozó ítéleteiket, meglehetősen szabad szájú, obszcén formában.

A középkori kódexek képábrázolásaiba nem egyszer rejtettek világos utalásokat a kor szeméremsértő történéseire. A reneszansz, majd a felvilágosodás korában megjelent kiadványok között már a kezdetektől találunk közéleti személyiségeket, államférfiakat pletykaszinten kínosan érintő eseményeket. A francia budoárok élénk társasági élete, illetve az azt kiszolgáló, arra épülő, és abból élő kispolgári környezet hamar felismerte a közönség szenzációéhségét, amelyet különböző színvonalú társasági lapok megjelentetésével próbált kielégíteni.

A valódi, mai értelemben vett bulvár tartalmú média kialakulása a 19.századutolsó harmadára tehető, amikor néhány kiadó felismerte az utcán „korzózó” polgárok között terjesztett újságok üzleti jövedelmezőségét (pl. 1877. október 1-jén megjelent B.Z am Mittag - B.Z.: Berliner Zeitung -,amelyet kezdetben kizárólag utcai árusoknál értékesítettek). Gyakorlatilag ekkor vált a bulvár önálló termékké, amelynek célja a terjesztő közeg - akkoriban kizárólag az újság - népszerűsítése, saját nyilvánosságának, piacának növelése. A bulvár fogalom elnevezése is innen származik: boulevard = körút, sétálóutca.

Az utcán és kávéházakban olvasható, gyorsan avuló sajtótermékeknél szinte követelmény volt a közérthetőség, a gyors tájékoztatás és a végletes egyszerűsítés. A napi pletykákat azonnal továbbítani kellett; az elsőség a pletykák és értesülések terjesztésében pedig közvetlen, gyors anyagi hasznot hozott. Az olvasóközönség megszerzésében fontos szerepet játszott a „hírlapi kacsa”, vagyis az álhírek, torz információk terjesztése is. A húszas-harmincas években még léteztek a bulvár világára szakosodott olyan, ún. „revolver” újságírók, akik nem titkoltan abból éltek, hogy bizonyos társaságbeli információkat nem (!) hoztak nyilvánosságra, s amiért az úgynevezett célszemélytől kértek – és nem ritkán kaptak is – anyagi ellenszolgáltatást.

A kereskedelmi rádiók és televíziók világában a bulvárjellegű híradások uralják a média fogyasztói piacának több mint a felét. Az új évezredtől, az internet megjelenésével, majd rohamos elterjedésével párhuzamosan, a nyomtatott sajtó példányszámának folyamatos csökkenése mellett szinte csak a bulvárlapok tudták példányszámukat megtartani, sőt néhány esetben növelni. Ennek tudatában az amúgy mértékadó, úgynevezett komoly lapok is bizonyos fokú arculatváltásra kényszerültek. Ez egyrészt például a tördelési stílus megváltoztatásában, vagy színes szabadidős mellékletek kiadásában mutatkozik meg, másrészt nagyobb teret szentelnek a könnyed, népszerű, mondhatni „bulváros” híreknek is. Sok bulvárújság szerkesztősége indította el hamar az internetes felületét. A nyomtatott kiadványok mellett új, rövid idő alatt elszaporodó, csak webes felületű bulvárhonlapok sokasága jött létre.

Érzelmi befolyásolás

A bulvármédia minden témát kihasznál, amelyet az annak megfelelő érzelmi töltéssel az olvasó elé tárhat. Ez a hajlam a legegyszerűbb híranyagoknál is tetten érhető. A szerencsétlenségeket, emberi tragédiákat, bűncselekményeket, baleseteket, természeti katasztrófákat kísérő, kevéssé jelentős érzelmi hatáskeltő eszközöket szándékosnak tüntetik fel, ezzel együtt olyan, kezdetleges ösztönökre építenek, amelyek többé kevésbé mindannyiunkban megtalálhatók.

• Kíváncsiság (hálószobatitkok, magánszféra)
• Szenzációéhség („A nagy fogyás: Fogyishow életre-halálra – Rohammentő vitte kórházba a játékost”[1])
• Irigység, részrehajlás, nyereségvágy, hiszékenység – (A leggazdagabbak listája, „Kis befektetéssel milliók...” jellegű csábítások).
• Vágy – címlaplányok fotóin keresztül.
• Félelemkeltés – kiemelt főcímekben provokáló kérdések: „Ki lesz a következő áldozat?”
• Tehetetlenség – A bulvár a kisember pártjára áll, megvédi a „hatalmasságoktól” (Ki szab gátat a politikusok mohóságának?; Ki védi meg állampolgári értékeinket?)
• Együttérzés vagy részvét felkeltése a szerencsétlenségek, különleges helyzetek áldozatai iránt, valamint tudósítások sorscsapásról, testi fogyatékosságokról. – ("Utolsó reményét is elvesztette"; "A szőrös hátú gyermek")
• Sajnálat, szánalom – (Tíz napig kóborolt Lessie, amíg hazatalált; Leesett a tizedikről Micike, a kismacska)
• Meghökkentés – (A postás harapta meg a kutyát!)
• Azonosságérzet – A riportalanyt, áldozatot „kereskedelmi fogyasztásra” alkalmassá teszi, közelebb hozza a fogyasztóhoz, ezért nem ritkán becenevükön szólítja őket, ezzel is sugallva az együttérzést, és mintegy beágyazza az olvasót abba a közegbe, ami a pozitív véleményalkotáshoz szükséges.

Megjelenés

Színek – kirívó vörös-fekete címek, színes hátterek, hatásvadász és figyelemfelkeltő látványelemek, rajzos kiegészítések valamint a címlapon szereplő félmeztelen hölgyek fotói, kétértelmű aláírásokkal (Amy pontosan tudja, mindig kell egy kis áramszünet..

A tv-műsorokban lazán öltözött, vagy éppen kirívó ruházatú riporterek, harsány, könnyed, viccelődő összekötőszövegek, sűrű kérdőjelek a mondatok végén.

Újságokban képregényszerű tördelés, képekbe épülő szövegek, a feliratokat nem ritkán átfedő illusztrációk. A képi megjelenés annyira fontos, hogy értelmetlen és kivehetetlen fotókat is közölnek, például a tettes portréja (közelkép az arcról) homályossá téve, vagy számítógéppel felismerhetetlenül felnagyított, „kukkolós” képek a hírességek privát életéből és egyéb eseményekről.

A bulvár tartalmú híradókban gyors vágások, kiemelt hangsúlyok, sokatmondó de sokat sejtető hallgatások, felcsigázó felvezetések, dinamikus techno-pop, vagy érzelmes aláfestő zene.

Bulvártémák, kategóriák

A bulvár önmagában termék, amelynek értékesítését médiaszakemberek felügyelik, hatásait pedig tudományosan elemzik. A bulvármédiumok egyrészt a napi eseményeket és híreket alakítják sajátos eszközeikkel, célcsoportjuk számára fogyaszthatóvá teszik azokat; másrészt a szórakoztatóiparhoz felzárkózva, saját gyártásban médiaeseményt teremtenek, amelynek szereplői a későbbiekben esetleg önálló életet élnek, ezzel is növelve a róluk szóló híradások lehetőségeit.

• Napi hírek, különös tekintettel tragédiákra, balesetekre, egyéni sorscsapásokra, az érzelmek, drámai helyzetek kiemelésével. („A hős alezredes kimentette a családot a lángoló autóból”
• Könnyed politikai hírek, érdekességek, politikusok magánélete, („Mi most a divat a Tisztelt Házban?”de figyelemfelkeltőnek ígérkező politikai bejelentések, botrányok is.
• Híres személyiségek különös esetei, színfalak mögötti tudósítások.
• „Saját gyártású” (a bulvár által, szélsőséges jellemzőik miatt felkapott és ) emberek többnyire meghökkentő, ritkábban mindennapjaiba betekintő történetei.
• Bulvársajtóban elhíresült, felkapott ”, botrányhősök visszaemlékezései, riportjai, naplók, kínos témák riportkönyvben, pletykák, kibeszélések.
• Rövid bűnügyi hírek, nyomozások
• A  háttérvilága, sportolók magánélete, klubok botrányai, 
• A pénz világa, gazdagok rejtett élete. A felső tízezer fényűző világa.
• Állandó rovatok. Például életvezetési tanácsok, lakberendezés, kertgondozás, házi pszichológus, jogász, orvos, szexológus, horoszkóp.
• Figyelemfelkeltő hatású, megkérdőjelezhető tudományos információk, amelyek akkor még igaznak tűnnek („egyes tudósok véleménye szerint” →, azonosítatlan tekintélyre való hivatkozás), s amelyekkel kapcsolatban azonban a tudományos világ válasza, esetleg a teljes cáfolat többnyire elmarad.
• Szexuális tartalmú, pikáns hírek. ("Forró erotika a Villában...").
• Bizonyos termékek vagy szolgáltatások megvásárlására, igénybevételére ösztönző burkolt vagy kiemelt reklámriportok változó mennyiségben, akár híres emberek közreműködésével.